Lehet hallottatok már a LEVEGŐT! projektről, és majdnem biztos hogy láttátok már zenekaroknál feltűnni fotókra rátéve a Levegőt feliratot. Ez nem véletlen, hiszen indult egy projekt a pandémia idején amit Larann.photo, és még pár kollégája, (ha lehet így fogalmazni) indítottak el. A LEVEGŐT! projekt 50 zenekar és művész életét mutatja be. A csapat a fotósorozat során készít a zenekarokról, illetve tagokról olyan képeket, amik bemutatják, hogyan élnek, vagy hogyan érzik magukat a jelenlegi helyzetben koncertek nélkül. Laran munkáján kívül még megemlítjük két segítőjét is As Eszti Sees, és WildungPhoto. Ők a csapat, akik dolgoznak azon, hogy a projekt sikeres legyen. Érdemes még tudni azt is, hogy tervez a csapat kiállításokat is, és több megjelenést. Erről később mindenképp írunk, most pedig olvassatok egy kis interjút, az imént felsorolt személyekkel, akik szívükön viselik a LEVEGŐT! projekt sorsát:

Kinek az ötlete volt és miről szól a LEVEGŐT! projekt?

Larann: A LEVEGŐT! fotóturné vezetés közben a budapesti dugóban villant be még novemberben, amikor azon kaptam magam, hogy maszkban ülve, zenét hallgatva mennyire rosszul érzem magamat, hogy nem tudok találkozni a barátaimmal, a rokonaimmal, nem tudok koncertre járni és azt csinálni, amit igazán szeretek, nem tudom fotózni a zenekarokat élőben. Egy hatalmas nyomást és feszültséget éreztem, szerettem volna kitörni a kalitkámból. Arra gondoltam, hogy ha én rosszul érzem magamat, akkor mit érezhet az, akiből én illetve a zenét, koncertet kedvelők eddig táplálkoztak. A dugóban állás közben kezdett vázlatokban kialakulni az a koncepció, ami azt tükrözi, hogyan élik meg a zeneiparon belüli dolgozók, művészek a koncertnélküliséget. Szerettem volna bemutatni azokat az érzéseket, pillanatokat, amik a zenészekben megfogalmazódik, szem előtt tartva azt a fontos momentumot, hogy ebben a projektben kimondottan a zenészek, művészek saját gondolatai és érzései legyenek bemutatva. Mivel a kezdeményezés országos, így az elkészült fotókat szerettem volna egy utazó kiállítás során, különböző városok helyszínein megmutatni a közönségnek.
És ha már kezdeményezés, és turné, akkor nem mehetünk el amellett sem, hogy nemcsak a
szemeknek, hanem a füleknek is szerettem volna kedveskedni, így a csallóközi Phoenix RT-t kértem fel a turné hivatalos dalának elkészítésére.

Kik alkotják a turné csapatát?

Larann: A koncepciók vázolása során alakult ki bennem az, hogy szükségem van olyan társakra, akik hasonló gondolkodásúak, elhivatottak és akikkel együtt egymást építve és támogatva, értéket képviselve tudjuk a projektet véghez vinni. Két fotós barátomat, Borsa Esztert (@as.eszti.sees) és Király Győzőt (@wildungphoto), valamint Kovács Gábor 'Kojak' menedzsert kértem fel partnernek. Ezúton is hálásan köszönök nekik minden megtett lépést, kilométert, pixelt.

Nagyon sok zenekart érint a LEVEGŐT! projekt. Mennyire volt nehéz a csapatokkal leszervezni, és mi
alapján választottátok őket?

Eszti: Nagyon sok zenészt, előadót ismerünk leginkább a koncert mániánknak, és a fotózásnak
köszönhetően, sokukkal baráti a kapcsolatunk. Akikről úgy gondoltuk, szívesen részt vennének egy ilyen projektben, azokat megkerestük, és szerencsére többségük igent is mondott. Szerettük volna, ha minél színesebb a paletta, és minél több stílust képviseltetni tudunk, így felkértünk olyan számunkra ismeretlen előadókat is, akiknek szerintünk  szívügye lehet egy ilyen megmozdulás, és lám, sokan közülük is vevők voltak rá! 🙂

Wildung: Volt, akit valamelyik résztvevő ajánlott. Hihetetlen, mennyire pozitívan és rugalmasan álltak az egészhez! 🙂 Eleinte a fotózásokat is nagyon könnyű volt leszervezni, de ahogy fokozódott a vírushelyzet, egyre nehezebb lett. Sajnos van, aki vállalkozott a fotózásra, de egyszerűen nem tudjuk összehozni a dolgot.

Meddig tartanak a fotózások? Lesz-e kiállítás? Ha igen, tudni esetleg hogy mikor, és hol?

Larann: A fotózások május végével lezárultak, júliustól nyílik a fix kiállítás, mely a budapesti Rocksuliban, az Artisjus székházban, és a szombathelyi Végállomás klubban lesz megtekinthető. A kiállítás vándor útra is kel, hogy minél több város helyszínén megjelenjen a közönség előtt.

Mi a projekt célja?

A zene az, ami összeköti az embereket, ami elindít érzéseket, dolgokat, ami megnyugtat és véd. Akik a zenét létrehozzák, fontos emberek, akikre a pandémia során a legkevesebb figyelem terelődött, pedig igenis meg kell mutatni, hogyan is éreznek, léteznek. Cél a figyelemfelkeltés, az összefogás, a misszió egy jó ügyért, ami minden ember számára ugyanolyan fontos, akár beismeri, akár nem.

 Milyen visszajelzéseket kaptok?

Larann: Mind a támogatóktól, mind a zenészektől és mind a civil követőktől is pozitív visszajelzéseket kaptunk az elkészült fotók után, és a kezdeményezés létrejötte miatt.

Wildung: Itt is fontos kiemelnem, hogy a fotók, a művészek gondolatait, elképzeléseit mutatják be, különböző helyzetekben, ami azt jelenti, hogy bár a csapat néha ad ötleteket témákra, hogy jobban körvonalazódjon a megvalósítandó koncepció, mégis a művészek sajátjuknak érzik a missziót és saját ötletekkel várnak minket.

Hol értesülhetnek az érdeklődők a fejleményekről, fotózásokról?

Larann:  Az érdeklődők a Larann.photo#levegőt Facebook oldalon illetve a Larann.photo instagram oldalon tájékozódhatnak a turné eseményeiről, elkészült fotóiról, illetve a @wildungphoto és az @asesztisees oldalon szintén.

Most, hogy már a turné nagyján túl vagytok, Ti mit tapasztaltatok az eddigiek során?

Eszti: Hááát, mindenki próbál pozitív lenni, de ez nagyon nehéz, főleg ha az embernek a zenélés adja a kenyere javát, vagy az egészét. Van, aki kicsit fellélegzett, mert ugyan az emberek többsége nem látja, de rengeteg munka van mind a lemezekben, mind a klipekben, mind a koncertekben. Ahogy azt sem tudják, hogy a bevétel is a koncertekből származik, és új lemezt kiadni is akkor van igazán értelme, ha turnézni tudnak vele. Szóval szuper, hogy több idő jut a dalszerzésre, felvételekre, családra, rocksulira, könykiadásra, stb., de egyrészt akinek zene a fő bevételi forrása, az elesik ettől, és hiába menne el mondjuk kapálni, annak is van szezonja, és ott is túljelentkezés van, másrészt igen kevés az az előadó, akinek nem a közönséggel való kapcsolódás adja a töltést. És hiába az internet, ahol szólhatsz a rajongóidhoz, egy idő után ez sem működik.

Wildung: Igazából napokig lehetne taglalni a hatásokat, inkább a negatívakat mint a pozitívakat. A lényeg, hogy akármennyire próbál az ember derűlátó lenni, és a jót kihozni a helyzetből, azért
igencsak megvisel szinte mindenkit ez az időszak.

Mit jelent Nektek a turné? Hogyan élitek meg? Mit ad számotokra?

Eszti: Hogy őszinte legyek, fotós szemszögből egyáltalán nem az én világom. 🙂 Ezek a képek ugye nagyrészt megtervezettek, beállítottak, és ez teljesen idegen terület számomra, nem is mindig tudok mit kezdeni vele. Viszont minden elrontott képből tanulok, szóval ez is pozitív 😀 Nagyon fontosnak tartom a projektet, hiszen nekem is mindig a koncertek adták a legnagyobb töltést, és sok ismerősöm, barátom dolgozik a szakmában, így engem is megvisel ez a helyzet, fáj látni, amin keresztülmennek. Kell, hogy az emberek szembesüljenek ezzel. Ön- és emberismereti kurzusnak is simán elmegy, sokszor elég kemény, de fontosnak tartom a fejlődést ezen a területen is, sőt, leginkább ezen a területen, így ennek külön örülök. 😀 Csodálatos embereket ismertem meg a turnénak köszönhetően, van, aki igazán mélyen a szívembe lopta magát. Szóval én nagyon sokat kaptam az út során. Csak hálás lehetek. És még nincs vége 😀

Larann: Visszajelzéseket nemcsak különböző személyektől kapunk, de saját magunktól is. Maga a projekt nem csak a #wesupportmusicians címet viseli, hanem egy hatalmas El Camino is, ahol saját magunk különböző oldalait megismerhetjük. Mindenkinek nagyon köszönöm, hogy támogatták a gondolatomat, és az ötleteinket.

Mi pedig nagyon köszönjük a válaszokat! További sikereket kívánunk a projekthez, és reméljük hamarosan össze is futunk egy kiállítás során!