Hogy mennyire nem halottak a rocksztárok, azt egy két órás show keretében bizonyították nekünk a srácok. Név szerint: Jósa Tamás, Vicky Sunday, Gellér Tamás, Szabó Dániel, Vincze Zoltán, Geiszer Tamás és Nagymihály Lajos.

Hallhattuk a ’80-as évek legnagyobb glam és hard rock slágereit.

A buli a Europe The Final Countdown című dalával indult, amit a csapat ügyesen összekötött egy újabb ismert Europe slágerrel a Rock the Night-tal. Ez előételként jól meg is állta a helyét. A lassan gyarapodó közönség kezdett ráéhezni a korszak himnuszaira. A zenekar pedig jó házigazda módjára el is kényeztetett minket. Felcsendültek jól ismert, klipes nóták olyan csapatoktól, mint Bon Jovi (Runaway, Living on a Prayer), Whitesnake, Mötley Crüe (Wild Side, Kickstart my Heart), Kiss, Warrant, Poison, Cult, Skid Row, Twisted Sister, Def Leppard (Animal, Pour Some Sugar on Me), Van Halen (Panama, Jump). Évfordulót és születésnapot is ünnepeltünk, így előkerült Alice Cooper Bed of Nails című dala, ami aznap volt 30 éves; valamint Bruce Dickinson születésnapjának tiszteletére a Wasted Years az Iron Maiden-től.

A két énekes – Vicky Sunday és Jósa Tamás – néhány dalt egyedül, néhányat közösen adott elő. Még egy kis közönség versenyeztetés is belefért a műsorba, ami Tamás legnagyobb meglepetésére jobban sikerült, mint remélte. Azt sajnos nem tudtuk meg melyik oldal volt szerinte a hangosabb, de örömmel vettünk részt a játékban. A fiúk mindenre figyeltek, többek között arra is, hogy hangulatos legyen a koncert, látszott rajtuk ők maguk is nagyon élvezik.

Nem csak a fülünket kényeztették a jobbnál-jobb dalokkal, de a látvány is ütős volt. Ha éppen nem a nóta klipje ment a háttérben lévő kivetítőn, akkor képek a bandákról vagy csinos, bikinis lányokról. Én személy szerint néhány fürdőnadrágos fiú képet is elviseltem volna, de nem lehet minden tökéletes.

Emellett nem csak a kivetítőn élvezhettük a látványt. A színpad sem maradhatott csak a hangszereké és a csapaté. Kaptunk lángnyelvet, szikraesőt, éppen mi illet a dalhoz legjobban.

Számomra meglepően jól szólt a buli. Tisztán hallható volt minden hangszer, ahol kellett a basszusgitár, máshol a billentyű és a szólók sem voltak túl hangosítva. A koncert zárása a Journey Don’t stop believing című dala volt, ami feltette a koronát az estére.

facebook.com/rockstarsnotdead/