Megjelent a YEWO zenekar debütáló nagylemeze. A lemez December 10-től elérhető a digitális platformokon!

A zenekar 3 éven át dolgozott a lemezen.

A zenekar idén elnyerte az NKA támogatását is, a következő nagylemezre.

A megjelenés napján kaptunk egy videoklipet is, amivel betekintést nyerhetünk az igazi YEWO életérzésbe.

Spotify: https://bit.ly/YEWO2021LP

AppleMusic: https://bit.ly/YEWO2021L1

Youtube: https://bit.ly/YEWO2021YT

Instagram: https://bit.ly/yewo_insta

Facebook: https://bit.ly/yewo_fbk

“Szevasztok, Máté vagyok a YEWO-ból! Örömmel tudatom, hogy megjelenik a Debütáló Nagylemezünk az Online Zenei Stream-portálokon! Hatalmas lépés ez nekünk, hiszen immár 3 éve dolgozunk rajta és csinosítjuk a gyűjteményt.”

– Van egy téma ami köré épül a lemez?

Ez egy bemutatkozó lemez, így központi témája nincsen. Elsősorban az volt a célunk, hogy bemutassuk önmagunkat nektek a lehető legtöbb oldalról. Viszont tény és való, hogy a szövegeinket arról írjuk ami éppen foglalkoztat minket, így elkerülhetetlen, hogy legyen egy kis kohézió.

A dalok többsége valamifajta belső ellentmondással foglalkozik. Az ’I Want to Survive’ a híressé válás szükségességét kérdőjelezi meg, hogy vajon tényleg erre van-e szükségünk, vagy csak a saját egónk visz-e erre. A ’Just Another Dance Song’ az éjszakai élet nevetve bulizós mélydepresszióját feszegeti, a Real Love(?) és a Tiger a Szerelem legitimitásával foglalkozik, stb, stb… Nem volt szándékos a tematika, de ebben az időszakban most ezek dolgoztak bennünk.

– Mi a célotok a zenekarral, és mi a lemezzel?

Szeretnénk lendületes, de közben hiteles, őszinte zenét csinálni, ami először megmozgat, majd ha jobban odafigyelsz elgondolkodtat. Kicsit azt érzem, hogy eltolódott ettől az ipar. Lehet tévedek, de kicsit mintha azt érezném, hogy manapság minden a külcsinről szól. A szövegekben nem az üzenet a fontos, hanem hogy mélynek és bonyolultnak hangozzon, miközben énekelhető és megjegyezhető marad. Ez, bár megmozgatja a hallgató intellektusát és fantáziáját azzal, hogy megpróbálja megfejteni, de végsősoron számomra üresnek hat.

Szeretnénk közérthetően megfogalmazni azokat a fontos dolgokat, amik kortársainknál rejtve vannak, és a zenén keresztül kommunikálni ezeket a belső érzelmeket. Ha örülni kell, táncoljunk, ha dühösek vagyunk tomboljunk, ha melankólikusak vagyunk sírjunk egyet.

Ezt természetesen csinálják mások is, de mi akarjuk a LEGJOBBAN csinálni. De ehhez persze még fejlődni kell nagyon sokat!

– Hogy fogalmaznád meg zenei stílusotokat?

Nem szeretem megfogalmazni. Alapvetően a hangszerelésünk a ’70-es évek klasszikus rock felállására hajaz. De ha meghallgatod a lemezt, van rajta Szitár, Elektronika, Konga, Gépdob, minden amit az adott dalhoz jónak gondoltunk. Büdzsénk még nincs ezeket színpadra is vinni, de tervek mindig vannak. Azt játszuk ami jön. A zenei stílus meghatározása az a közönség és a sajtó dolga, számunkra nem oszt, nem szoroz.

– Kiknek szól igazán ez a lemez?

Mindenkinek aki hallgatja és élvezi. Elcsépelt ilyet mondani, de ez az igazság. Ha úgy érzed megszólít, gyere el a koncertünkre és találkozzunk!

– Valóban 3 évig készült? Miért?

A lemezt úgy kezdtük el felvenni és építeni, hogy még csak ketten voltunk, Zsolt meg Én. Az volt a terv, hogy összerakunk egy lemeznyi anyagot, és úgy szedünk össze zenészeket, hogy már van mit megtanulni, és lehet egyből koncertezni. Aztán miután végül összeszedtük a csapatot, kiderült egy-két emberről, hogy nem ide való, és le kellett váltani. A második inkarnációval úgy döntöttünk, hogy nem lemezt adunk ki, hanem megjelentetjük az első inkarnáció felvételeit havonta. Így jelent meg az első hat dalunk. Az volt a lemez koncepciója, hogy már csak az új korszak tagjai legyenek rajta, és el is kezdtük írni és felvenni a nótákat.

Aztán erőteljesen beütött nekünk is a Pandémia, és kissé szétestünk. Mindenki sulizott meg államvizsgázott, felvételizett, stb, stb. Végül ismét tagot kellett váltani, úgyhogy hirtelen ismét „korszakváltás” érkezett. Ekkor döntöttünk úgy, hogy nem ülünk rajta tovább, és kiadjuk azt amit eddig összeraktunk.

E közben a Stúdióban folyamatosan készültek a felvételek Tóth Péter (Pepe) hangmérnök segítségével, aki maga is sokat alakított a zenekar megszólalásán. 1-2 hetente minimum bementünk a stúdióba, és csiszolgattunk, felvettünk új sávokat, amire épp volt ihlet.

– Voltak emlékezetes pillanatok a stúdióból?

Három év alatt? Dunát lehet velük rekeszteni. Emlékszem az első felvételi napomra, a ’Pink Cage’-en dolgoztunk. Hangmérnökünknek Petinek addigra megszokott lépés volt, hogy énekfelvétel után kijavítja, úm. „kihúzza” az éneksávokban a pontatlan hangokat. Ezt én énekesként nagyon nehezen viselem, és megtiltottam neki, hogy hozzányúljon. Hiszek benne, hogy azok a hangok azért vannak úgy, mert úgy kell lenniük! Pechemre nagyon fáradt voltam aznap, így rövidesen ezután kidőltem a kanapén és elaludtam. Amíg aludtam ezek ketten a Zsolttal kihúzták az egész éneksávomat! Így a Pink Cage a kevés dal egyike amin bármifajta Pitch Correction található az éneksávon.

Még tudnék sorolni, például Plaszkó Bence (Marble Mist) vokálját az ’I Want to Survive’-ban, vagy azt az agóniát amit a ’Fire Shaper’ szólója okozott, vagy a végtelen mennyiségű felvételt a ’God is You’-hoz, de itt lehetnénk napestig.

– Miért volt előbb a lemezbemutató, mint maga a megjelenés?

Egyrészt kellett nekünk egy fellépés. Nagyon eltűntünk a Pandémia alatt, és az utolsó két dal amit megjelentettünk lágyabb, akusztikus dalok voltak. Valamivel fel kellett pörgetni nem csak a közönségünket, hanem önmagunkat is. Robbanással akartunk visszatérni a lemez előtt, és ehhez két dolog kellett: egy Koncert és egy Klip egy új dalhoz.

Összekötöttük a kellemeset a hasznossal, és a Nortyx Stúdió csapatával karöltve leszerveztük a koncertet, és felvettük az egészet! Eljátszottuk a Nagylemez ÖSSZES dalát, úgyhogy a szó szoros értelmében Bemutattuk az anyagot. Majd az estéből a Nortyxék megvágtak egy fasza Klippet, és Voilá, megjelent az első dalunk a lemezről. Nagy mázlink van, hogy olyan sokan eljöttek, ezt ezúton is köszönjük nektek!

– Mesélj kicsit a zenekarról, az alapításról, a tagokról.

A zenekart ketten alapítottuk Zsolttal amikor még Fótón együtt játszottunk egy színházban. Én előtte főként Tribute zenekarokban énekeltem, ő pedig nem zenélt tinédzser kora óta. Elkezdtünk villámgyorsan dalokat írni.

Már beszéltem róla mi volt a terv a dalokkal meg a zenekaralapítással. Össze is kalapáltam a csapatot régi ismerősökből és zenésztársakból. Így csatlakozott hozzánk Kalmár Boti, akivel még akkor játszottam együtt amikor 12 éves kiskölök volt még, Rózsa Zoli, akivel néhány évvel azelőtt dolgoztam egy elég elborult projekten, és Gergely Simon dobossal. Sajnos nem volt hosszú életű eza felállás, és elvesztettük Simont. Munkája a Pink Cage-en és a Dreamen hallható.

Ezután jött be Faragó-Kádár Antal és Plaszkó Bence, akik az akkor éppen MAJDNEM feloszló Marble Mistből jöttek kifele. Aztán végül Plaszi visszament a Marble Mistbe, Toni pedig csatlakozott a Meg Egy Cukorka nevű formációhoz, és végül közös megegyezés alapján inkább oda rakta át a figyelmét. Plaszi az ’I Want to Survive’-on énekel, Toni dobolása pedig gyönyörűen hallható a dalok nagyrészén.

Végül Vincenzo Pellecchia lett a dobosunk néhány hónappal ezelőtt. A csávónak azt sem tudom miért nincs Wikipedia oldala, igazi nagyágyú. A BOZO nevű zenekar frontembere már hosszú évek óta, és emellett játszott a Kassandrában, és jelenleg is turnézik mint a VAN Filmzenekar dobosa és a Fran Palermo új kongása. Nagy szerencsénk van vele, hogy megtaláltuk, és nagyon várjuk már, hogy milyen lesz a munkája a második lemezen.

– Mik várhatóak a közeljövőben?

Jelenleg az első számú priorításunk, hogy minél többet koncertezzünk, hogy valóban együtt lélegezzünk és működjünk a színpadon és a színpadon kívül is. Ez elengedhetetlen. Népszerűsíteni fogjuk a lemezt, és közben elkezdjük írni a második lemezt. Egy dal már megvan, Zoli írta a zenét és egy teljesen új hangot tett bele a zenei képünkbe. Az eddigi legjobb nótánk, ha megkockáztathatom. Néhány nappal ezelőtt hatalmasat jammeltünk a teremben Vincenzoval is az egyik témáján, és Zsolttal is folyton dolgozunk az új ötleteken. Úgyhogy tágulnak a horizontjaink, és egyre jobbak és jobbak leszünk. Ez csak az eleje, sok van még hátra. A jövő YEWO. Mi ebben hiszünk.

Örömteli továbbá hogy a második nagylemezünk létrejöttét támogatni fogja az NKA, és ez egy nagyon pozitív visszajelzés arra, hogy nem csak mi hiszünk magunkban!