Tegnap este egy új poszt került ki a Magor zenekar Facebook oldalára, amelyet Marci, a dobos írt, és a következő volt a tartalma:

Drága Magoros barátok!

Itt Marci. Beszélnünk kell. Sajnos nekem a Lehel Rockfeszt volt az utolsó koncertem a Magorban. Ez most lehet, hogy váratlanul ért benneteket és kérlek ne haragudjatok rám, hogy nem mondtam el nektek előbb. A zenekar többi tagja is az elmúlt napokban tudta meg. 11 éve vagyok ennek a közösségnek a tagja és rengeteg mindent köszönhetek nektek és a zenésztársaimnak. Durva, de én valójában köztetek nőttem fel. Itt tanultam meg rengeteget az összetartásról, felelősségről, munkáról, alázatról. Két lemez, rengeteg koncert, fesztivál, turnék, bulik veletek, amiket sosem felejtek el.

Az elmúlt években azt vettem észre magamon, hogy már nem teszek bele annyit a zenekarba, amennyit az megérdemelne. A doboláson túl igyekeztem kivenni a részem a szervezésben, háttérmunkában, de be kellett látnom, hogy túlvállalom magam és nem csinálom már olyan szívvel-lélekkel, ahogy kellene.

Ti tudjátok a legjobban, hogy mennyi nehézségünk volt! Mennyi tagcserénk! Ez ilyenkor zeneileg és emberileg is nagyon nehéz. Elfáradtam ezekben. Úgy érzem, ha maradok, hátráltatom a zenekart, a többieket. Viszont ha kiszállok, keletkezik majd egy űr, amit a többiek együtt, összefogva talán be tudnak tölteni és így erősebbek lesznek együtt.

Rám új feladatok, új kihívások, új zenék várnak – mert a dobolást nem hagyom abba, végülis 28 éve csinálom És bízom benne, hogy a Magor 15.-ik, 20.-ik, 100.-ik szülinapi buliján találkozunk még és koccintunk majd!

Ha rám hallgattok, akkor most segítetek Zolinak, Gyulának és Spekinek abban, hogy biztosítjátok őket a szeretetetekről. Hogy folytassák! Én elfogytam, de bízom benne, hogy bennük van még lendület.

És találkozzatok egymással! Nagyon nehéz a járványok korában megoldani, de ha tudjátok, hozzátok meg azt az áldozatot, hogy láthassátok egymást élőben, koncerteken! Én is igyekeztem. Amit tudtam, a zenekarnak és nektek adtam. Köszönöm, hogy ezt ezerszeresen adtátok vissza!

Köszönöm Spekinek, Zolinak, Rolikának, Gyugyunak, Hofinak, Ádámnak. Lehetetlen mindenkit felsorolnom, akik segítették a zenekart, de Krisztának, Jimmynek, Daninak, Nándinak, Csigának, Bencének, Attesznek, Csapónak, Jocinak, a Bálintjainknak, Balunak, Radónak, Galónak, az Edge Records munkatársainak. Minden zenekarnak akivel turnéztunk, minden szervezőnek aki hitt bennünk és minden technikusnak, zenésznek, barátnak aki segített minket a színpadon, az utunkon, az életben.

Nagyon szeretlek benneteket, vigyázzatok magatokra! Metal halálig!