Áprilisban jelent meg egy cikkünk a Nagaarum-ról, akiknek új lemezük érkezik. Ezt követően Varga Lilla készített egy interjút velük, amit itt olvashattok:

Bevezetőnek kérlek, mesélj kicsit a Nagaarumról.

Átlagos sztori, ami egy kicsit megkanyarodott. 2008. táján, amikor a GuilThee első lemeze
írásakor olyan zenei zöngéim születtek, ami még oda is meredek volt, éreztem, hogy kelleni
fog még egy csatorna, ahol kieresztem, ami felgyülemlett. Kezdetben nem terveztem semmi
metalos hangzást, csak pszichedelikus szintetizátorzenét, ami a 70-es évekből táplálkozott
volna.
Hozzám elég későn ért el a black metal. Egy ismerősöm említette a Mayhemet, így
lényegében a műfajjal való ismerkedést az egyik legjobb bandával kezdtem. Aztán a Burzum,
az Emperor, a Satyricon megtette a hatását, és hirtelen egy metal projectben találtam magam,
bár gitározni még annyira sem tudtam, mint manapság. Akkoriban csak magyarul szereztem
dalokat, ez egy ideje megváltozott, de nem végérvényesen.
19 kiadványom (kiadványunk) van összesen. Egy jó ideje Betty V. is szerepel a lemezeken
női énekesként, és Szabó Roland, aki fordítja a szövegeket angolra, valamint narrál. Ő
egyébként a Fémforgács egyik szerkesztője is.

Az új album különlegessége, hogy nem egyben, hanem elkészülést követően kerülnek publikálásra a dalok. Honnan jött az ötlet?

Onnan, hogy több, mint egy éve nem volt Nagaarum hanganyag, így egyrészt
publikálhatnékom volt, másrészt ki akartam próbálni ezt is. Valamilyen szinten ez nyomás
alatt történő dalszerzés, amire vágytam már, hiszen az elmúlt Nagaarum lemezeknél egy kicsit
úgy érzem, hogy többet terveztem, mint szoktam. Ennek vannak jó oldalai, hiszen
összeszedettebbek (Homo Maleficus, D.I.M., Apples, Templom), de a rögtönzés tüze egy
kicsit elhalt. Márpedig a metalt én úgy szeretem, ha koszlott, és zaklatott. Egészen kevés
fémzenét hallgatok, aminek jó a megszólalása. Ha a zenei tartalom okés, akkor ezzel nincs
gond, de nagyon kevesen képesek pl. az In Mourning vagy az Opeth szintjén működni, ahol a
jó produkció nem ment a zeneiség rovására. Egy ideje ők progrockot játszanak mondjuk, de
nekem azzal sincs bajom.

Kérlek, mesélj egy kicsit a Covid Diaries a Rabies Lyssa című korongok
kapcsolatáról.

Ez a kapcsolat nemrég született csak meg, mikor megdöbbenve tapasztalhattam, hogy a
Covid-19 járvány pontosan abban a pillanatban indult, amit én a Rabies Lyssa idején
kitaláltam 2014-ben. Itt azért hozzá kell tegyem, hogy annak a lemeznek a témája a veszettség
volt, ami minden esetben halált okozó betegség, tehát ha tényleg egy olyan járvány robbant
volna ki, intézkedések sem lettek volna nagy valószínűséggel, mert azóta az emberiség fele
már nem élne.
Mindig a természetről, a tudományról, illetve az emberi viselkedésformákról írtam zenét, így
az a tudat, hogy egy világjárványt élő szemlélőként élhetek meg, roppant mód inspirált. Soha
ilyen gyorsan nem írtam meg a szövegeket. A Rabies Lyssa esetében ez hosszú folyamat volt,
mivel kettős nézőpontra születtek. Ha alaposan megfigyeled őket, egy emberre, de az
emberiségre is érthető az összes. A Covid Diariesnél ennyire nem bonyolítottam meg, meg itt
nincsen sztori sem, csak pillanatképek.

Merítesz ihletet a korábbi anyagokból, vagy teljesen új alapokra helyzeted a
készülő lemezt?

Ihletet nem igazán, hangzásokat viszont szoktam meríteni korábbi tételekből. Előfordul, hogy
egy már korábban felhasznált szintetizátor hangszínt használok újra, vagy olyan
gitáreffekteket, amit magamnak kutyultam össze, és továbbra is megfelelőnek érzem az adott
feladathoz. A legújabb anyagon értelemszerűen a Rabies Lyssa hangulata visszaköszönt a
készítés közben. Meg hát ugye vannak körök az ember életében, amikor úgy érezzük, hogy
bevált íveken haladunk, ez a zeneszerzésre is él. Én sokat hallgatom a saját zenéimet, és jól
látod, képes egy dal egy másik megírására ösztökélni nagy ritkán.

Van terved, hogy hány dalt szeretnél megírni az új lemezre?

Gondolom, a kérdést még akkor fogalmaztad meg, mielőtt kikerült volna. Mégis aktuális,
mivel a lemezt kitettem ugyan a Bandcampre, de két hónap el fog telni a megjelenéséig.
Addig akár születhet is valami, amit úgy döntök, hogy ráteszek. De ez megint csak a
Nagaarum project sajátja, miszerint sodródik, önmagamat csak két kéznek tekintve,
lényegében a dalok egy nem látható és hallható helyről érkeznek. Ez az Oort lemez
megírásakor volt nagyon jelen, két hét alatt született meg, és egyetlen emlékem van róla,
miszerint állati hőség van odakint.

Hogy érzed, mennyire fogja befolyásolni Nagaarum jövőjét a járvány?

Ez a project nem koncertezik, nincsenek turnék, és soha nem kell stúdióba sem vonulnom
ahhoz, hogy alkothassak, mivel megépítettem a magamét. A hallgatóságból meg most sokan
vannak otthon. Szerinted? Minden körülmény, ami a koronavírus járvány következménye,
engem csak segített eddig a kreatív tevékenységemben. Számos médium küzd a túléléséért,
értve ez a hírcsatornákra, de sok zenekar is agyal, hogy lehet egy ilyen helyzetet kiaknázni.
Mi nagyon szerencsések vagyunk, mivel lényegében a zeneipar perifériáján helyezkedünk el,
ahonnan nem lehet bukni, mert létünk mennyiségmérője átmenet a semmi és a valami között.

Hogy telnek a napjaid a járvány alatt? Mennyire követed az aktuális híreket?

Dolgozni járok, majd hazaérve teszek – veszek a ház körül. Néha kirándulunk a
feleségemmel, valamint esténként kiülünk a teraszra meginni egy pohár bort. Kis faluban
élünk, és élvezzük a zöld övezetet. Remélem, jó sokáig lesz még ebben részünk.
Emellett természetesen nekünk is el kell mászkálnunk ide – oda, ilyenkor próbálunk ügyelni
magunkra és másokra is. A híreket más szempontból is szoktam követni, a járvány ezen nem
változtatott sokat, legfeljebb szerteágazóbb az érdeklődésem.

Üzensz valamit a rajongóknak?

Mindenekelőtt köszönöm, hogy ennyien meghallgatták a lemezt, illetve, hogy ennyien
kitartóan követik a Nagaarum és más zenekaraink tevékenységét! Ebben a nehéz időszakban
mindenkinek kitartást kívánok, és ha megzuhannának Önök, merítsenek erőt a Nagaarumból,
hiszen nálunk egy lemez végén mindig ott van egy fénylő pont, ami a (távoli) jövőbe mutat.
Az a pont eljön, csak előtte lehet, hogy rombolni kell. Akár egyéni szinten, akár az emberiség
szintjén. Neked pedig köszönöm a lehetőséget, hogy szócsövet kaphattam! Sok sikert a Haverock Közösségnek!