Friss és ropogós számmal érkezünk az Elfelejtett Legendák cikksorozatába! Olyan együtteseket szeretnénk ebben a sorozatban bemutatni Nektek, akik a múlt nagy legendái voltak, de mára már feledésbe merült hírnevük. Biztosan találsz majd ismerős neveket is, de szeretnénk ezeket a nagy neveket olyan emberekhez is eljuttatni, akik esetleg nem tudják, kik ők. Számos más együttesről olvashattál már, hogyha esetleg kimaradt, mindenképp nézz rájuk. Ha pedig azzal kapcsolatban lenne ötleted, hogy kiket mutassunk még be a közeljövőben, mindenképpen írd meg nekünk platformjainkon. Jöjjön hát a következő együttes, következik a Skid Row!

A Skid Row egy amerikai glam és heavy metal zenekar. Születésének dátuma 1986, továbbá hozzátartozik a dologhoz, hogy ők voltak a 90’-es évek grunge hulláma előtti utolsó sikeres előadók, akik heavy metal-t játszottak.

Az együttes alapítója Rachel Bolan basszusgitáros. Rachel eredeti neve James Southworth, és már középiskolás korától kezdve írt dalszövegeket.

Szerencsénkre egyszer pont jókor sétált be egy lemezboltba, ugyanis itt ismerkedett meg Dave „The Snake” Sabo-val, akivel végül közösen alapították meg a Skid Row-t. Dave ezelőtt a Bon Joviban játszott. Ide egy gyermekkori barátja, Jon Bon Jovi segítette be. Skierüknek egyik titka talán pont ez a barátság volt. Gyermekkoruk óta szoros kapocs fűzte össze Sabo-t és Bon Jovi-t, továbbá megígérték egymásnak, hogyha valamelyikőjük sikeresebb lesz zeneileg a másiknál, mindenképpen kisegítik egymást. Így hát Bon Jovi készségesen ajánlotta saját menedzserük, Doc McGhee figyelmébe a Sikd Row-t, aki segített a bandának az első albumuk rögzítésében.

Ezekután viszonylag gyorsan megalakult az együttes, a duó maga mellé vette Scotti Hill-t, aki gitáron játszott, továbbá Rob Affuzo-t dobolni. Az énekes szerepét Matt Fallon lett, de ő nem maradt sokáig a bandában. Közös zenélésüknek egészen pontosan egy esküvő vetett véget, ugyanis itt hallották először énekelni Sebastian Bach-t, akit egyből be is vettek énekesnek, így hát Matt-nek mennie kellett.

Az első évek klubkoncertekkel teltek, mint ebben az időben a legtöbb együttesnél. A klubok jó helyek voltak arra, hogy egy banda hírnevet és némi pénzt szerezzen ahhoz, hogy albumot készíthessen (gondoljunk csak a Mötley Crüe-ra, akik hasonlóan klubkoncertekkel kezdték).

’89-ben érkezett meg az első albumuk, az Atlantic Records kiadásában, ennek az albumnak a Skid Row címet adták. Erről a lemezről több szám is sikeres lett, a legsikeresebb talán a Youth Gone Wild volt.

Ugyanebben az évben a hajdani Szovjetunióba indultak turnézni, és olyan nagy nevekkel koncerteztek együtt, mint a Scorpions, a Mötley Crüe és maga a Sötétség Hercege, Ozzy Ozbourne. A sikereken felbuzdulva egy hosszabb turnéra is elindultak Japánban.

Sikerük titka nem csak a zenéjükben rejlett, hanem botrányaikról is elhíresültek a srácok. Frontemberük, Sebastian egyszer alaposan fejbe lett dobva egy sörösüveggel, amit valahonnan a közönség soraiból röpítettek az énekesnek. Megragadta a hozzávágott üveget és visszadobta a rajongók közé, de az üveg véletlenül egy lány fejét találta el, a dobálózó helyett. Így hát Sebastian a közönség közé vetette magát, hogy megtalálja és megverje támadóját.

Hírhedtté vált közfelháborodást keltő pólója is, a ruhadarabon hatalmas betűkkel az állt, hogy „AIDS kills fags”, ami magyar fordításban nagyjából annyit tesz, hogy „az AIDS megöli a melegeket”. Egy interjúban az énekes e következőket fűzte hozzá a történtekhez: „Nem értem, hogy mi ebben a nagy dolog, de gondolom, ha valaki olyan pólót hordana, amelyre azt írják, hogy a „Rák Megöli a Nagyit”, én is fel lennék háborodva.” Később azzal magyarázta tettét, hogy nem olvasta el, mi van a pólóra írva, mielőtt fölvette volna, de ezután még fotózkodott egyszer a problémás ruhadarabban.

A botrányokból az az előnyük származott, hogy hatalmas hírnevet szereztek vele, így nem csoda, hogy a ’91-ben kiadott Slave The Grind albumukkal a toplisták élére ugrottak. Ezen a ponton voltak a legmagasabban, itt volt sikerük a legnagyobb.

’92 táján azonban megérkezett az a hullám, ami sok együttes pályafutását negatívan érintette, ez pedig a grunge elterjedése volt. Ez az új áramlat elavulttá tette a ’80-as évek nagy sztárjait, így a Skid Row is lecsúszni látszott.

’95-ben adták ki a feloszlás előtti utolsó albumukat, a Subhuman Race-t. Ennek már nem volt annyira nagy áttörő sikere, végül a banda személyes nézeteltérések miatt feloszlott ’96-ban.

Már azt hitted vége és elszomorodtál? Akkor van egy jó hírem: még van vissza a Skid Row történetéből, ugyanis ’99-ben, több évnyi csend után Rachel és Dave arra az egyezségre jutottak, hogy felélesztik a Skid Row-t. Sebastian-t már nme vették vissza azonban, helyére Johnny Solinger érkezett.

2002-ben közösen turnézni indultak a KISS-el, 2003-ban pedig még egy új albumot is kiadtak, ThickSkin címmel. A lemez elkészítését egy DVD-n is megörökítették, amely a The Making of the ThickSkin címet kapta.

Meglátásom szerint a Skid Row mind zeneileg, mind hatásában egy nagyon jelentős banda. Ők voltak egyikei azoknak, akik egy letűnt kort, egy elveszni látszó műfajt képviseltek. Hogyha létezik egy zenei műfajnak hajnala, akkor létezik alkonya is. A Skid Row egyértelműen tekinthető a glam és heavy metal alkonyának, egy korszak lezárásának. Úgy gondolom, hogy műfajhoz méltóan voltak ők az utolsók.

Hogyha megtetszett az együttes, mindenképpen keresd őket a YouTube felületén!