Újabb számmal jelentkezik az Elfelejtett Legendák cikksorozatunk. Joggal merülhet fel Bennetek, olvasókban a kérdés, hogy miről is szólhat ez a sorozat. Olyan együtteseket szeretnénk bemutatni nektek, akik régen ismertek, híresek voltak, ám mostanra már feledésbe merült hírnevük. Természetesen Ti biztos találtok olyan nagy neveket a sorozatban, akikről már hallottatok, az elfelejtett sokkal inkább a tömegekre vonatkozik. Régen mindenki ezekre a zenékre bulizott, minden ember ismerte a nevüket, és el tudott dúdolni tőlük legalább egy számot. A sorozat előző cikkeiből megismerhettétek már a Mötley Crüe-t, a Motörhead-et és a Sex Pistols-t. Nem is szaporítanám hát tovább a szót, adjunk hozzá ehhez az ördögien zúzós listához még egy nagy nevet, még egy legendát. Következzék a Scorpions!
(ha van esetleg ötleted, hogy milyen együtteseket mutassunk még be, mindenképpen írd meg nekünk felületeinken!)
A Scorpions egy német hard rock együttes, 1965-ben alakult. Sikerük világszintű volt, a legsikeresebb zenekarrá váltak hazájukban, Németországban, továbbá népszerűek voltak Európában, sőt, még Japánban is. Amerika is megismerte a nevüket, egészen pontosan az 1980-as évek elején, amikor is albumaikkal már szó szerint az egész világon taroltak.
Az együttes legsikeresebb formációja 1978 és 1992 között volt. Ennek a formációnak négy tagja volt. Az énekes szerepét Klaus Meine töltötte be, aki az együttes dalainak nagy részét írta. A basszusgitáros Francis Buccholz volt, a gitáros pedig Rudolf Schenker, aki az összes Scorpions dalon, és albumon közreműködött. Az együttes nagyágyúja, a dobos Herman Rarebell volt ebben az időben.
Zenéjüket hogyha röviden jellemezni akarnánk, akkor kemény gitár riffek, dallamos szólók és a ritmusszekció húzós egyszerű ütemei jutnának először eszünkbe. Itt szeretnék pár szót ejteni Klaus Meine különleges hangjáról, amely meglátásom szerint egyértelműen a banda zenéjének egyik legmeghatározóbb összetevője. Az énekesnek igazán egyedi, magas fekvésű hangja van. Sokan tartják hangja miatt a valaha volt legjobb rock énekesnek. A kezdeti formáció az 1960-as évek végén a korszakhoz passzoló beatzenét játszott. Gitárosukra nagy hatást gyakorolt a Rolling Stones, Klaust pedig a Beatles inspirálta. Első lemezüket – amely 1972-ben jelent meg – leginkább a krautrock stílusba lehetne sorolni, de felfedezhetünk pszichedelikus zenei elemeket, jazzet, és progresszív rockot is a számok között. És hogy mire fel ez a változatos hangzásvilág? A válasz ütős, de mégis egyszerű: nem akartak egyformák lenni. Ki akartak tűnni a többi együttes közül. Rudolf elmondása szerint nem akartak ugyanolyan zenét csinálni, mint a Black Sabbath, vagy a Led Zeppelin.
A második album változást hozott az elsőhöz képest, itt már helyet kapott egy-két keményebb, hard rockos riff is. Ez az album a Fly Rainbow nevet viseli. Az együttes ma is ismert, igazi arculatát végül a következő két albumuk, az In Trance (1975), és a Virgin Killer (1976) hozták meg. Ezek az albumok már saját karakterrel rendelkeznek, a dalszövegek megfogalmazása közérthető, és egyértelműen hard rock kategóriába sorolhatók lettek. Ezt a hatást inspiráló együttesek között ott van a Led Zeppelin, a Deep Purple, és az underground egyik leghíresebb, legkiemelkedőbb karaktere, Alice Cooper is.
1979-ben jelent meg a Lovedrive című albumuk, amellyel az együttes korszerűsítette a stílusát, ez már sokkal keményebb, és egyben slágeresebb volt, mint az előzők, de természetesen az eredeti vonások is megmaradtak.
Ezek után ismét két hasonló album, az Animal Magnetism, és a Blackout következett, amelyeken már teljes mértékben kialakult az együttes egyedi hangzásvilága. Ez a hangzásvilág már nem csak Európában, hanem az Egyesült Államokban is a siker útjára fordította a zenekart. Ezeken az albumokon az amerikai hard rockerekre jellemző slágeresség már épp úgy jelen van, mint a gyakran heavy metalos, kemény riff játék.
A következő, hasonló stílusú lemezeik biztosították végül az amerikai sikert az együttes számára. Ezek után kicsit visszakanyarodtak a keményebb vonalhoz, következő albumukkal, a Crazy World-el (1990). Ezen jelentős nyomot hagytak a Guns ’n’ Roses nyers gitártémái is.
A ’90-es évek minden együttes életében változást hoztak. Itt már csökkent a népszerűsége a hard rocknak, helyét sokkal inkább felváltotta a grunge, és az alternatív rockzene. Szerencsére az együttes vette az akadályt, az Eye II Eye című albumukon már elektropopos dalokat fedezhetünk fel.
Kicsivel később, egészen pontosan 2004-ben tértek csak vissza a kritikusok és rajongók által egyaránt kedvelt klasszikus hangzáshoz, az Unbreakable albumukkal. Ez a tendencia folytatódott, és a 2007-ben megjelent, Humanity: Hour I című albumuk már egyértelműen a régi klasszikus hangzást idézi, néhol egy kis nu metallal vegyítve. Már csak két albumot adott ki az együttes, a Sting in the Tailt (2010), és a Return to Forevert (2015). Ezeken már teljesen, mindenféle vegyítés, vagy kiegészítés nélkül a 80’-as évek kőkemény hangzásvilágát idézik.
A Scorpions legenda, mert a hard rock zene egyik úttörőjeként tartjuk számon. Elsőként voltak képesek elérni nemzetközi sikereket az európai zenekarok közül.
Mindenképpen hallgassátok meg az együttes legismertebb dalát, a Wind of Change-t.
Ha kedvet kaptál, és szívesen hallgatnád még Scorpions dalait, akkor mindenképpen keresd őket a YouTube felületén ITT!