Új számmal jelentkezik az Elfelejtett Legendák cikksorozat. Ezekben a cikkekben olyan együtteseket szeretnénk bemutatni Nektek, akik a múlt nagy legendái közé tartoztak, de mára már feledésbe merült hírnevük, vagy kevésbé tolják úgy ahogy eddig. Számos másik együttesről olvashattál már korábbi részeinkben, hogyha még nem tetted volna meg, mindenképpen nézz utánuk! Ha esetleg van ötleted, hogy kit mutassunk még be az Elfelejtett Legendák sorozatban, mindenképpen írd meg nekünk felületeinken. A következőkben visszakanyarodunk egy korábbi számban megemlített hullámhoz, amely a New Wave of British Heavy Metal nevet viseli. Ehhez az áradathoz tartozott a Motörhead, és a most következő együttes is. Következzen hát az Iron Maiden.
Az Iron Maiden egy angol heavy metal együttes, világszerte több mint 100 millió eladott lemezzel büszkélkedhetnek. Mint korábban már említettem, jelentős alakjai voltak a New Wave of British Heavy Metal mozgalomnak, sőt, ennek hatására kerültek be a köztudatba, ez adta meg a kezdő lökést, szó szerint bevitorláztak ezen az új hullámon.
Az együttes születésének éve 1975, alapítója pedig egy brit basszusgitáros, Steve Harris volt. Steve 17 éves korában autodidakta módon sajátította el a basszusgitározást, bár eredeti elképzelése az volt, hogy dobos lesz. A hangszert túl hangosnak találta, ezért maradt a basszer mellett. Legelső zenekara, az Influence volt, amely nem volt igazán hosszú életű, mindössze egy koncertet adott. Ezek után csatlakozott a Smiler együtteshez. Mikor saját számokat kezdtek írni, Steve ötleteit túl bonyolultnak találták a nála jóval idősebb tagok, így sok konfliktusuk volt. Ennek eredményeként Steve kilépett az együttesből azzal a szándékkal, hogy saját együttest alapít.
Így született hát meg 1975 decemberében az Iron Maiden együttes. Neve magyarul Vasszüzet jelent, ezzel a Vasálarcos című Alexander Dumas regényre akartak utalni. Számos legenda szerint a középkorban volt egy kivégzőeszköz, amely a vasszűz nevet viselte. Ez egy szögekkel kivert koporsó volt, így aki belefeküdt, azonnal szörnyethalt. A történelemkutatók azóta már bizonyították, hogy feltehetőleg ilyen kínzóeszközt ember kivégzésére nem használtak.
A stabil tagság kialakulása előtt több mint 12 felállása volt az együttesnek. Az első felállásban Steve mellett Dave Sullivan és Terry Rance gitározott, Ron Matthews volt a dobos, az énekes szerepét pedig Paul Day töltötte be. Első koncertjüket 1976. május 1-én adták. Steve az első koncertek után egyre kritikusabb szemmel figyelte Paul Day munkálkodását, meglátása szerint az énekes nem volt elég energikus, így hát hamar búcsút vettek tőle. Helyére egy korábbi Smiler tag érkezett, Dennis Wilcock. Dennis hatalmas KISS rajongó volt, így a fellépéseik alatt számos alkalommal használt művért és tüzet is.
Az új énekes új gitárost is ajánlott az alapító basszeros figyelmébe, aki harmadik gitárosként be is vette Dave Murray-t. Dave és Terry természetesen nem voltak elragadtatva egy harmadik kollégától, így választás elé kényszerítették Steve-t: vagy az új gitáros marad, vagy ők, de hárman együtt nem lesznek. Itt átmenetileg a zenekar feloszlott, majd nem sokkal később Steve Dave Murray-jal közösen folytatta tovább a zenélést.
Ilyen és ehhez hasonló konfliktusok és tagcserék övezték a banda korai éveit. 1978-ban az énekes pozícióra egy igen ígéretes személy, Paul Di’Anno jelentkezett. A meghallgatást követően Steve a következő véleményt formálta róla: „Egyfajta minőség van a hangjában, érdesség vagy nevezd, aminek akarod, ami nagyszerű élt ad neki.” Közösen először a londoni Ruskin Arms nevű klubban koncerteztek, ez ebben az időben az együttes törzshelyének számított.
A ’70-es évek zeneileg nem volt épp kedvező egy heavy metal együttesnek. Stílusirányzat tekintetében sokkal pörgősebb stílusnak számított például a punkrock, vagy a new wave. Az együttes így jóformán koncertezni tudott csak, ezért nem maradt fent ebből az időből album. Koncertjeiken nagy hangsúlyt fektettek a látványelemekre, számos alkalommal használtak műtüzet a színpadon, továbbá egy kartonból készült maszk vált az együttes folyamatos kísérőtársává, amely később az Eddie nevet kapta.
Első demójukat végül 1978. december 31-én éjszaka vették fel. Azért cselekedtek így, mert anyagi keretük szűkös volt, így sokat tudtak spórolni a felvételek díján. Négy dalt rögzítettek egy éjszaka alatt, az Iron Maiden-t, az Invasion-t, a Prowler-t és a Strange World-t. A demó nagy feltűnést keltett, ehhez az is hozzájárult, hogy egy akkoriban népszerű heavy metal DJ, Neal Kay rendszeresen lejátszotta a számokat a Soundhouse klubban. Innentől a sikerig tartó út szinte már csak egy ugrás volt. Nagyon gyorsan megkereste őket egy előkelőbb menedzser, aki elintézte nekik, hogy minél több klubban játszhassanak.
Zeneileg az együttes sosem tért el a brit heavy metaltól. Természetesen az adott kor zenei hatásai befolyással voltak rájuk, például az első két albumukban még felfedezhető egy punkosabb lendület, de ők soha nem ugráltak a műfajok között, csak más irányzatokkal színesebbé tették játékukat. Bruce Dickinson énekes csatlakozásával alakult ki a végleges stílus, ami egy kemény, heavy metal képet mutatott. Dickinson nem csak az együttes énekesévé, hanem a heavy metal frontember prototípusává vált, tökéletesen passzolt hozzá. Játékukra nagy befolyást gyakorolt a Judas Priest, vagy a Thin Lizzy, ugyanis ezek az együttesek is két gitárossal dolgoztak. További jellegzetességként lehet még megemlíteni Steve dalszerzői stílusát és „galoppozó” gitárjátékát is. A ’80-as évek változást hozott az együttes stílusába olyan szempontból, hogy megjelentek a billentyűs hangszerek is a színpadon. Ebben az időszakban kezdtek el hosszabb, epikusabb alkotásokat játszani, melyekben Steve progresszív rock-hatása mutatkozik meg. Mindig nagy hangsúlyt fektettek a látványelemekre is. Az elején is odafigyeltek rá, de ahogyan egyre népszerűbbek lettek, úgy változtak a koncertek is egyre látványosabbá. Eddie egyértelműen szerves részét képezte a fellépéseknek, de nem feledkezhetünk meg Dickinson-ról sem. Vannak olyan beszámolók is, miszerint számos alkalommal előfordult, hogy seregnyi technikus és háttérember lepte el a színpadot, hogy közösen elénekelhessék a Heaven Can Wait című számot.
Az Iron Maiden legenda, mert óriási hatást gyakorolt a rock-, hard rock és heavy metal előadók többségére. Kerry King egyszer azt nyilatkozta, hogy az Iron Maiden nélkül sosem lett volna sikeres együttes a Slayer, mert első koncertjeiken számos alkalommal a Phantom, Of The Opera című dalt játszották, és ezért figyelt fel rájuk egy kiadó. Az együttes továbbá olyan bandákra is hatással volt, mint az Arch Enemy, vagy a Metallica.
Hogyha megtetszett az együttes mindenképpen keresd zenéjüket a YouTube felületén ITT!