Elfelejtett Legendák – Aerosmith

Itt az új száma az Elfelejtett Legendák cikksorozatnak. Olyan együtteseket igyekszünk elhozni Nektek, akik a múlt nagy legendái közé tartoztak, de mára már feledésbe merült hírnevük. Számos más bandáról olvashattál már ebben a sorozatban, ha esetleg kimaradtak, mindenképp nézz rájuk! Ha esetleg van ötleted, hogy kit mutassunk be még, írd meg nekünk felületeinken. Jöjjön is a következő együttes, az Aerosmith!

Az Aerosmith egy 1970-ben született bostoni együttes, emiatt szokták őket „The Bad Boys in Boston” néven is emlegetni (magyarul: bostoni rossz fiúk). Stílusukat nehezen lehet műfajilag besorolni. Alapvetően egy blues-os alapokon nyugvó hard rockhoz áll a legközelebb talán, de felfedezhetjük a pop rock, a heavy és glam metal, továbbá az r’n’b vonásait is benne.

Az együttes alakulásának megértéséhez először a Jam Band együtteshez kell visszakanyarodnunk, ami Tom Hamilton basszusgitárosból, és Joe Perry-ből állt(Joe gitáron játszott). A zenekar kisebb hírnévnek örvendett, a környéken számos koncertet adtak. A már akkoriban is hírességnek számító Steven Tyler egyszer, a Woodstock fesztiválra ment Elyssa barátnőjével megnézni egy kezdő zenekart, akik történetesen a Jam Band voltak. A koncert akkora hatást gyakorolt az énekesre, hogy a végén kijelentette, hogy neki muszáj velük együtt zenélnie. „Nem tudtak énekelni, nem tudták behangolni a hangszereiket, pontatlanul játszottak, így aztán nyugodt szívvel kimondhatom: szarok voltak…, ha nem lettek volna valahogy mégis jók. Ha ezt az energiát sikerülne egyesíteni azzal a muzikalitással, amit apámtól örököltem, akkor valami egészen király sülhetne ki ebből az egészből” mondta Steven Tyler. Bár ezek után még egy kis ideig egy William Proud nevű zenekarban énekelt, 1970-ben megkereste a Jam Band-et, és csatlakozott hozzájuk. A formáció végül Joey Kramer dobossal és Ray Tabano gitárossal lett teljes. Tabano nem volt sokáig tagja az együttesnek, ugyanis ’71-ben Brad Whitford érkezett a helyére, így alakult ki a klasszikus felállás.

A frissen megalakult együttes Bostonba tette a székhelyét, ahol kivettek négyen egy kétágyas kiadó szobát. A még név nélküli együttes először egy kollégium alagsorában tartotta meg próbáit.

Tyler volt zeneileg a legképzettebb közülük, tudása a zenélésről messze túlszárnyalta a többiekét, így ő lett az együttes idézőjeles „zenetanára”. Ő oktatta a hangszereseket a zenélésre, cserébe pedig a többiek nyers erőt, energiát mutattak neki. Ez a kapcsolat kovácsolta össze őket, és tartja egyben a köztük lévő szeretet-gyűlölet viszonyt a mai napig. Rolling Stones számokat játszottak kezdetben gyakorlásnak, de Tyler nem volt igazán elégedett tanítványaival ebben az időben: „Képtelenek voltak összhangban játszani. Összefésültem a szólamokat és megtanítottam őket arra, hogy ne essenek ki a ritmusból. Szóval én csináltam belőlük igazi zenekart. A mai napig gyűlölnek ezért. Később egy csomó terápiás megbeszélésünk erről szólt.”

Zenekarnévnek számos opció felmerült. Elsőként a „Spike Jones and the Hookers” név merült fel, mint lehetőség, de végül elvetették, ugyanis a „spike” drogos szlengben fecskendőt, míg a „jones” függőséget jelent. Ezután jött fel a „The Bananas” és a „Hookers” (prostik) névötletként, de ezzel viszont a probléma az volt, hogy Tyleren kívül ezek senkinek sem tetszettek. Joey Kramer rukkolt elő végül az „Aerosmith” lehetőséggel, ami egy Harry Nilson albumból jött. A többiek kezdetben nem lelkesedtek az ötletért, ugyanis Sinclair Lewis Arrowsmith című regényére asszociáltak a névből, ami egy kötelező olvasmány volt mindannyiuknak az iskolában. Kramer eloszlatta a többiekben támadt kételyeket, nem a regényre utalt a címmel, így mindenki egyhangúlag beleegyezett.

Első koncertjüket a Vermont-ban lévő Savage Beast-ben adták. Az első meghallgatásukra lemezszerződés reményében a Columbiánál került sor, ahol George Page nézte meg az együttest. Tetszett neki a zenéjük, így hát elvitte a demójukat Stave Paley-hez, aki az Elektra Records-nál dolgozott, ám ő elutasította az együttest.

Ezek után a zenekar egyre több koncertet adott Új-Anglia szerte, továbbá még egy 72 személyes iskolabuszt is szereztek maguknak, amit kineveztek turnébusznak. Remek lehetőségnek bizonyult, amikor is a Humble Pie előzenekarjaként tudtak játszani egy koncerten. Ez azért volt fontos, mert ekkor játszottak először New Yorkban. A koncert után nem sokkal meg is kereste őket Frank Conelly koncertszervező, aki olyan nagy nevekkel dolgozott korábban, mint a The Beatles, vagy a Led Zeppelin.

Első albumuk 1973 januárjában jelent meg, Aerosmith címmel, és a Billboard lista 166. helyéig jutott. A lemezt teljes közöny fogadta mindenki részéről, így nem is kapott érdemi kritikát. Nem készítettek interjút az együttessel, továbbá még a rádióban sem játszották le a számaikat. Azután, hogy híressé váltak, természetesen számos újság írt véleményt, kritikát a lemezről, amelyen olyan számok is vannak, amelyek ma már a nagy klasszikusok közé tartoznak.

Az áttörést az 1975-ben megjelent Toys in Attic című albumuk hozta meg. A lemez a 11. helyet érte el, továbbá a mai napig a hard rock egyik alapműveként tartják számon a kritikusok. Itt az együttes még mindig nem volt a csúcson!

A legsikeresebbek akkor voltak, amikor a Rocks című albumuk megjelent. A Rolling Stone magazin Minden Idők 500 Legjobb Albuma listában a 176. helyre sorolta a lemezt, továbbá szerepel a 1001 lemez, amit hallanod kell, mielőtt meghalsz című könyvben is.

Az Aerosmith hasított, hatalmas rajongótábort szereztek, akiket csak a „The Blue Army” néven szoktak emlegetni, ugyanis egységes farmerdzsekit és nadrágot hordtak. A 70-es évek végén nyugodt szívvel ki merem jelenteni, hogy a legnépszerűbb együttesnek számítottak.

Pályafutásukat azonban megakasztotta a mértéktelen kábítószer fogyasztása és a belső konfliktusaik, így a ’80-as években karrierjük hanyatlani látszott.

 Történt egyszer, hogy egy régi Aerosmith szám szólt a rádióban, de Tyler nem ismerte fel, hogy ők azok, mert éppen be volt drogozva. Felajánlotta hát a bandának, hogy készíthetnének egy átdolgozást a számból, amit épp hallgatnak, mire Joe Perry csak annyit mondott „It’s us, fuckhead(Ezek mi vagyunk, te hülye)”.

Eleinte nem igazán voltak nagy sikereik, de aztán visszaszerezték régi hírnevüket a ’87-es keltezésű Permanent Vacation albumukkal. Az Aerosmith volt talán a 80’-as évek legnagyobb visszatérője.

Az Aerosmith legenda, mert talán az egész világ legsikeresebb és legkeresettebb együttesévé nőtte ki magát. Meglátásom szerint ez nekik még nehezebb volt, mint akármelyik más együttesnek, ugyanis a kezdeti megítélésük nem volt a legkedvezőbb. És mégis 170 millió eladott albummal és egy egész világ rajongásával és csodálatával büszkélkedhet a zenekar. Nagy hatást gyakoroltak számos előadóra is. A Guns’n’Roses gitárosa, Slash többször is kijelentette, hogy az Aerosmith a kedvenc zenekara, Nikki Sixx, a Mötley Crüe basszusgitárosa pedig The Dirt és a The Heroin Diaries című könyvekben vallotta magát az együttes rajongójának.

Hogyha megtetszett az együttes és még szívesen hallanál felőlük, keresd őket a YouTube felületén!

Hozzászólás jelenleg nem lehetséges.