Szeptember 22-én jelent meg a Leander Kills második albuma, ami az Élet a halál előtt címet viseli, és már megtalálható a MOL kutakon! Az új album kapcsán, és további terveiket illetően kerestük fel Leandert.

Néhány hete jelent meg a második albumotok, hogy fogadta a közönség?

Baromi jól, imádják, egy hét alatt aranylemez lett, ami hatalmas megtiszteltetés. Persze vannak, akik még szokják, de ez így normális, szeretünk olyan lemezeket csinálni, amit itt-ott kicsit át kell rágni. 🙂

A rajongók már az album megjelenése előtt találkozhattak egy új dallal, amennyiben kitöltöttek egy kérdőívet. Mennyire volt sikeres a kezdeményezés?

A menedzserünk (Szarka József) találja ki ezeket a dolgokat, ez egy nagyon jó módszer arra, hogy a legfőbb rajongókkal kapcsolatba kerüljünk. Így általában nagyon átlátható visszajelzést kapunk arról, hogy mi működik, és mi kevésbé. Persze minden zenész magának zenél, és ez jól is van így, de nekünk a legfontosabbak a rajongók. Ők húzták ki a semmiből már lassan 8 éve a ‘’Leander projectet’’.

Az album borítója tökéletesen kifejezi az élet és a halál kettősségét. Kinek az ötlete alapján készült?

Bödecs Andris készítette, többször dolgoztunk már vele. Gyakorlatilag teljesen rá hagyatkoztunk, de ahogy írod, csak annyit kértünk tőle, hogy a zenénkben és a szövegeimben megtalálható kettősség jellemezze a borítót. Nekem eddig a kedvencem.

Az albumon tíz számot hallhatnak a rajongók. Van olyan dal, amelyik különösen közel áll hozzátok, új kedvenc?

Személy szerint nekem a Ha elmész című dal a kedvencem, a fiúk az Álarcot bírják, mert abban tényleg mind az öten részt vettünk: Andris, Miki, Valentin, sőt, még Máté is. De valójában mindig az a kedvenc, amin épp dolgozik az ember. Ez a lemez még nem ülepedett le annyira, hogy most meg tudjam mondani, hogy később mit fogok gondolni róla. 🙂

Számos fellépésetek van még hátra idén itthon is, nemrég először jártatok Erdélyben, és hamarosan jön Bécs és Prága is. Melyiket várjátok a legjobban?

Mindegyiket másért. Úgy van ez általában, ahogy a közepesen depresszív zenész szokta: télen a fesztiválokat, nyáron a klubbulikat, külföldön az itthoniakat, itthon a külföldieket, és ettől szép az egész. 🙂

Ez egy nagyon pörgős és sikeres év számotokra. Hogy bírjátok a hajtást?

Személy szerint én nagyon lemerültem, el is hagytam magam rendesen, de hát ilyen ez, éjjel-nappal csak a lemezt toltuk. A hétvégi koncertek és a közönség szeretete viszont mindig nagyon feltölt, és emlékeztet arra, hogy mi is a lényege ennek az egész zenész szakmának.

Már tervben van a következő albumotok?

Erről még nem beszélhetek, de tavasszal készülünk egy nagy dobásra. Addig is rajta vagyunk az angol változatok elkészítésén, és szeretnénk egy kis időt szánni az Amigod zenekarunkra is.

Az idei A Dalban egészen a döntőig jutottatok. Jövőre is terveztek indulni?

Beszéltünk róla. Van egy igen állat dalunk, lehet, hogy bedobjuk, a többit meg a sorsra bízzuk. Tavaly nagyon sokat jelentett nekünk a Dal, és ha újra lehetőséget kapunk arra, hogy új emberekhez jussunk el, akkor mi élni fogunk vele.

Mit üzentek a rajongóknak?

Hogy köszönjük ezt a másfél évet, hatalmasat nőttünk, és ez csakis nekik köszönhető!