Éhenkórászok – a magyar punk kultúra mára egyik megkerülhetetlen zenekara. Idén januárban a szombathelyi Végállomásban tartott bulijuk során jött az ötlet, hogy készítsünk velük egy kis beszélgetést. Hogyan is kezdődött minden? Milyen nehézségekkel kellett megküzdeni az évek során? Mik a tervek a jövőre nézve? Szegedi Zolival, az Éhenkórászok basszusgitárosával sikerült a lent olvasható rövid interjút elkészítenem. Fogadjátok szeretettel!

Hényel Csaba (Csé bátyja, ének, gitár), Szegedi Zoltán (Zé bátyja, basszusgitár) és Hényel László (Lé bátyja, dob)

Kovács Mátyás (K.M.): Ha jól tudom, már 1992-ben megalakult a zenekarotok, akkor még Starvelings néven. Mesélj egy kicsit a kezdeti időszakotokról! Honnan jött az ötlet, hogyan indult a zenekar annak idején?

Szegedi Zoltán (Sz.Z.): Sziasztok, Szegedi Zoli (Zé bátyja) vagyok az Éhenkórászok zenekar basszusgitárosa. Húúú… Hol is kezdjem… Az előző évezredben 1992. augusztus 22-én alakultunk Hatvanban. Az előzménye az az, hogy Csabinak meg Lacinak volt egy zenekaruk ahová basszusgitárost kerestek – igaz én akkoriban dobolni tanultam -, de megkérdeztek, hogy tudok-e basszusozni. Mondtam, hogy a R’n’R’-t el tudom nyomni nagyjából. Azt mondták, gyere!!! Persze hozzá kell tenni, hogy MI már 8 éves korunk óta ismertük egymást, mert egy iskolába jártunk mind a hárman. Csabival együtt kéziztünk, fociztunk az iskola színeiben! Nagyon szerencsések vagyunk, hogy Hatvan városába születtünk, és itt is nőhettünk fel, mert itt a mai napig akkora rock élet van, ami szerintem páratlan. Persze lehet, hogy elfogult vagyok. Amióta az eszünket tudjuk, mindig volt 10-12 működő zenekar, ehhez párosultak is fellépő helyek! A mi zenekarunk 90%-ban a Hendrix klubban lépett fel, ami akkoriban (1993-tól 1997-ig) a környék legnívósabb rock kocsmája volt (Sex Action, S-Texas, Tankcsapda, Sing-Sing, Auróra, Üllői úti FÁK, Deák Bill Gyula bácsi, stb.) persze a környező településeken is. A zenekarnév az úgy jött, hogy mielőtt indultunk volna ki az éjszakai horgászatra, gondolkoztunk mi legyen a nevünk, majd Csabiék mondták, hogy amíg Ők összepakolnak, keressek az angol szótárban valamit. Bementem a szobába – mondom, ahol kinyílik, ott keresek. Kinyitottam. Arról az oldalról lett kiválasztva a Starvelings név, melynek a jelentése Éhenkórászok!!!

K.M.: Mostanra a punk szubkultúra egyik jeles tagjává vált az Éhenkórászok. Melyek azok a zenekarok, személyek, akik inspiráltak titeket a zenélésre? Mikor, hogyan találkoztatok a punk műfajjal először?

Sz.Z.: Személy szerint én akkor találkoztam először punkkal, amikor megláttam Csé bátyját az általános iskolában taréjjal?, haza is küldték???.
Tehát azóta ismerem a punk műfajt, amióta megismertem a Lé bátyját és a Csé bátyját, Kb. 1988-89. Ők már előbb ismerték.
Igazából, nagyon széles a skála. Magyar zenekarokból az főként az Auróra, hiszen rajtuk nőtünk fel. Külföldiek közül a Toy Dolls, Die Toten Hosen, Dead Kennedys, Böhse Onkelz, Mad Sin, Ramones. Ezektől a zenekaroktól természetesen elég sok számot is játszottunk. Mötörhead, Sex Pistols… Még sorolhatnám, de nagyjából a meghatározó zenekarok ők voltak.

K.M.: Már 10 éve megalakukt a zenekar, mikor 2002-ben megjelent az első lemezetek. Ezen kívül voltak felvételeitek a ’90-es években? Volt hátráltató tényező, ami akadályozta, hogy korábban adjatok ki saját albumot?

Sz.Z.: Hátráltató tényező az csak egy volt, de az mindent meghatározott… A pénz! Akkoriban nem nagyon volt, hiszen tanultunk. Egyedül a Lé bátyja dolgozott, tehát mindig Őt húztuk le???. “Van egy cigid?” vagy “Iszunk valamit?”???
Annyiból volt szerencsénk, hogy az ismerős körben már volt videó kamera, amiből megtudtuk csinálni az oldalunkon nemrég közzétett 1994-es első koncertfelvételünket!

2000-ig szinte csak magnóval vettünk fel próbákat, de ezeket már nem találjuk!
2000-ben egy nagyon jó barátunk (Pézé) hatására és finanszírozásával megcsináltuk az első 6 számos demót, amit még csak kevesen hallottak eddig!

K.M.: Szóval megjelent az első lemezetek. Azóta még kettő másikat készítettetek el. Idővel ti ketten, Csabival, szintén elkezdtetek dolgozni gondolom. A mai napig van a zene mellett mindhármatoknak civil munkahelye is?

Sz.Z.: Természetesen, mind a hárman az építőiparban dolgozunk és szeretjük is azt, amit csinálunk. Mert szerintem ezt csak így lehet csinálni, mint minden mást is az életben… Teljes odaadással!!!

K.M.: Ez így igaz! Az életben csináljunk valamit teljes odaadással, vagy sehogy.
Mik a terveitek a zenekarral? A közeljövőben várhatóak új dalok, esetleg új album megjelenése?

Sz.Z.: Új dalok biztosan lesznek. Hamarosan neki vágunk, mert rengeteg ötlet van már. Új albumról még nem beszélgettünk. Az eddig kiadott albumoknak is még be kell érniük, de már nagyon sokan ismerik a számokat, ami hatalmas dolog számunkra!!! Látni a koncerteken, hogy velünk együtt éneklik… Óriási érzés! A jövőre való tekintettel sok célunk közül talán a legfontosabb, hogy “minden háztartásban” legyen egy CD, vagy pendrive-on hallgassák a zenekart!!! Azt hiszem, ez a legnagyobb cél!!!

K.M.: Ezt utóbbit én is tanúsíthatom! Élőben most januárban láttalak először titeket Szombathelyen. Már az első számok hallatán, tudtam, hogy ez valami egészen más. Út közben gyakran szól az autóban azóta is néhány számotok!?
Egy kérdés erejéig visszatérve még a munkahelyi dolgokra. Mennyire jelent nagy kihívást összeegyeztetni a munkát a próbákkal, koncertekkel, turnékkal?

Sz.Z.: Örülünk, hogy tetszett a koncert, igyekszünk teljes vállszélességben leadni a bulit!!!
Mennyire nagy kihívás? Szerintem most már annyira nem, mert mindannyiunkat ez éltet. Tehát olyan munkahelyeket sikerült találni, ahol nagyon rugalmas a légkör. Nekem sem jelent gondot lemenni 300 km-t próbálni, mert számomra is így kerek a történet!!!

K.M.: Ezt jó hallani!
Az elmúlt 30 évből biztos rengeteg sztorit fel tudsz idézni. Vannak olyan történetek, amik meghatározóak voltak a zenekar életének szempontjából? Vannak esetleg olyan (vicces) történetek, amelyeket megosztanál az olvasókkal??

Sz.Z.: Az egyik legmeghatározó találkozás az az Auróra zenekarral volt olyan 2002 környékén a hatvani Rock Expón. Gondolhatod, amikor a példaképeinkkel leültünk beszélgetni, megmutattuk a szövegkönyvet, majd a koncertünkön elnyomtuk a tiszteletükre a Kis kurva számukat… Onnantól kezdve elindult valami, ami a mai napig tart és ezután is…
Persze, rengeteg sztori van, volt, lesz, nem is tudom melyik lenne az, ami épp az eszembe jut… Valahol, már pontosan nem emlékszem (2003-2004) együtt játszottunk az Aurórával. Hoztuk hazafelé Kis Kovácsot, volt nekünk egy transzporterünk. Hajnal… Lé bátyja vezet…

Én:
– Te Lé, valami füstöl.
– Á, dehogy füstöl… (megyünk tovább)
– Te Lé, valami füstöl hátul (farmotoros), hát látom!
– A f.szt, nincs ott semmi… (megyünk tovább)
– Te Lé, b.zdmeg, ég a kocsi!
– Húúú b.zdmeg…
Félreállt, kiszálltunk, persze Csé bátyja aludt. Kipakoltuk gyorsan a cuccot, felemeltük a motortér feletti ajtót. Tényleg lángolt ott a kipufogón az olaj, valahogy ráfolyt… Nem volt nálunk víz. Na mi legyen… Hát felváltva lepisáltuk…
A másik oldalon, ezt látva megállt egy mentőautó (mindez az M7-en történt). Átfutott a mentőstiszt az autópályán, hozott egy porral oltót… Kérdezte, hogy mindenki kint van-e a kocsiból. Mondtuk, hogy nem, mert Csé bátyja még bent alszik… Azonnal hozzák ki a kocsiból – de már nem égett a kocsi, füstölt – megyünk Csabihoz.
– Csé, ébredj, ég a kocsi!
– Ja persze…
– Csabi, b.zdmeg, gyere már, ég a kocsi!
– A f.szomat ég, hagyjatok már aludni…
Mit volt mit tenni, kihúztuk a lábánál fogva…???
A mentős ez idő alatt megpróbálta elindítani a porral oltót, de nem sikerült. Talán le volt járva, ha jól emlékszem.
Kérdezte, hogy mindenki rendben van-e, mert igazság szerint a mentőben van egy terhes nő, lassan már oda kellene érnie e kórházba vele!!! Minden tiszteletünk az Övé!!!

K.M.: Ez hatalmas???
Örülök, hogy ezt megosztottad?
Végezetül jöjjön az a kérdés, ami minden interjú végén feljön. Mit üzennél a rajongóitoknak?

Sz.Z.: Folytassuk együtt, amit elkezdtünk, soha ne érjenek véget ezek a barátságok… Nagyon sokat köszönhetünk Nektek, ezért a jó kis közös bulikkal megháláljuk ezt!!! Hamarosan találkozunk, addig is hallgassatok minket, nézzétek az aktuális híreket a Facebook oldalunkon!!! Imádunk Titeket!!!

Végül az egyik kedvenc számom tőlük:

Kövessétek a zenekart a közösségi oldalakon is!
https://www.facebook.com/zenekar.ehenkoraszok/
https://www.youtube.com/channel/UClGyfWhASiAIZLNCL1NHy5w
https://instagram.com/ehenkoraszok_zenekar?igshid=19w8acug7n75w