Dalriada – Amit ad az ég kritika

Dalriada – Amit ad az ég
Egy új dal a közelgő albumról!

A Dalriada szeptember 7 -én mutatja be nyolcadik stúdióalbumát ,ami az Áldás címet kapta meg . Elsőként Amit ad az ég dalt mutatják be amely az ősregét dolgozza fel a Honfoglalásról . A dal mondanivalója Álmosról szól aki nem lépett be Pannonia földjére tehát a tényleges Honfoglaláskor nem ő volt a vezető hanem a fia Árpád .A Kárpát-medence vonulását közvetlenül előző este Álmos vezér meglátogatja a tábora lakóit es elbúcsúzik tőlük A dal tehát Álmos búcsúját és párbeszédet mutat be a Honfoglalás előtti eseményekről .

Kedves barátunk, Dubmaster írt nekünk egy érdekes kritikát a dalról, hogy ő mit gondol róla! Ez a kritika a zenekarnak, illetve a rajongóknak nem biztos hogy tetszik, de ez természetesen csak egy ember véleménye! A dalról mindenki gondolja amit jónak lát!

„Amikor Ádám barátom felkért, hogy segítsek be a Haverock Közösség Oldal működtetésébe, illetve én felajánlottam, hogy szívesen írok Magyar zenekarok produktumairól… nos, azt gondoltam, könnyű dolgom lesz… végül is eltöltöttem „néhány” évet zenészként, jó pár zenekarban, így evidensnek tűnt, hogy meg tudom ítélni, mi a jó, s mi az, ami nem. Ezek után első „munkának” Ádám átküldte a Dalriada „Amit ad az ég” klipjét… melytől egy pár percre el is tűnt a magabiztosságom és alapvetésként merült fel bennem: „tudok –e kellő mértékben objektív lenni”? A dal nem indul másképp, mint ami elvárható: Húzós, 4/4-re épülő, kissé háttérbe szoruló tiszta gitártéma felett kellemes, kelta indíttatású dallam. Fülbemászó, de nem okoz semmilyen meglepetést. Dinamikai váltásnak sem volt meglepő a lábdob harcos aládolgozása, és rögtön meg is jegyezném: kimondottan amatőr a dob hangzás keverése, szintetikus, eseménytelen. Majd kiürül az alap, levegőssé válik és ezzel együtt érkezik egy tiszta, kimondottan erotikus – persze nem ez a cél – énekhang Laurától…és itt meg is változik minden, amiről eddig írtam! Laura elindítja a témát, odafigyelésre késztet. Várom, hogy érkezzen a következő sor, tudni akarom, miről is szól a dal! …csak a szinti kíséret ne lenne… És meg is kapom a választ: dinamikus, erőteljes férfi énekhang formájában…mint egy kérdezz-felelek játék. Izgalmas, erőteljes, megfelelő kontrasztja az alap vers-nek, melyet egy remek, rövid kiállás követ, ami reneszánsz beütésekkel bír, de az eredeti dallamvilágot is követi, előkészítve a mondanivaló lényegét, fenntartva érdeklődésemet….ami a refrént hallgatva el is múlik… Így számomra a „refrén” az átkötés rész: a dallam, a dobok, gitárok hangzása többet mond el, több érzést ad át számomra. Itt érzem igazán a fájdalmat, búcsúzást, a hosszú vándorlás balsejtelmét, a megérkezés vágyát. A hegedű gyönyörűsége többet közöl mindennél! Itt kezdtem érezni, hogy a Dalriada felültetett, átvert… hol szórakoztat, hol elaltat, hol untat, hol megkönnyeztet! Ezt az érzést csak erősítette a gitárszóló semmilyensége, az ezt követő műanyag szinti téma, hogy aztán orrba verjen egy remek, lábbeindító, három különböző ritmusalapra épülő átkötés, átható dinamikai és érzelmi katarzist okozva! Számomra itt volt a dal csúcspontja…”

Dubmaster-nek köszönjük a véleményét! Kellemes zene hallgatást mindenkinek!

Hozzászólás jelenleg nem lehetséges.

X