A 2000 – es Follow the Reaper – t a 2009 – es Blooddrunk követte, ami némi hasonlatosságot mutat a Hate Crew Deathroll and Are You Dead Yet? albumokhoz képest. Gyors, ütős és még inkább gyilkolják benne a gitárt illetve a szintetikus hangszereket.

Ami a lírai részt illeti, a banda az egyik legsokoldalúbb, bensőséges anyagát adta ki. Alexi Laiho frontember nyilatkozta, ez a korong kihozott belőle egy pluszt. Kifejezésre tudja juttatni szentírásbeli szimpátiáját, addiktív személyiségét és az ebből eredő nehézségeket. A “This Road” kezdi a lemezen az írtást.

“Szerintem nagyon sokan nem értik, miről beszéltem korábban. Amikor kijött a This Road. – /Ecseteli Laiho/. Azt hiszik, az alkoholizmusról szól. Ez annál több, egy utat mutat be. Van, hogy úgy érzem, mintha húsz éve az úton lennék. Egyszerűen elmosódik minden és nem érti az ember, mi a fene van. Nem tudod, ki vagy és ez néha olyan érzelmesen meg fizikailag hat rád. Már – már megöl, mégis akarod csinálni. Képtelen vagy abbahagyni, mert odavagy érte. Lényegében egy függőségről szól, mert nem tudsz megállni. Úgy értem, ilyen lehet egy függőség. Értesz engem?”

Annak ellenére, hogy az emberek ezt a koncepciót nem ismerik fel, Laiho elismeri: az alkohol függősége egy veszélyes drog volt. Valahányszor úgy éreztem elég volt, kezdődött elölről. Újra és újra a mókuskerék. Másnaposságról másnaposságra érezte magát úgy, másnap látogatja őt a kaszás. Ez a Hexed első kislemezének, a “Under Grass and Clover”-nek a mondanivalója.

“Under Grass and Clover’ a függőség sokrétűségéről szól, ami valami hasonló, melyről korábban részletesen írtam. De nem mostanában. – mondja Laiho.’ Nem hiszem, hogy valaha újra nyúlnék hozzá. Ezt én valamikor nagyon keményen toltam. Az új dalt írtam, amikor felidéződtek bennem a régi, detoxos idők. Azok a szörnyű örökkévalóságok elevenednek meg benne. Nem hinném, hogy valaha vissza tévednék újra arra az útra. Életmódot váltottam, hogy azt elengedjem magamtól. Nem akarok ismét az lenni. Fel szeretnék ébredni és dalokat írni. Nem inni, de egy hozzávetőleges szinten művelni ezt. Vagy valami ilyesmi. A kezdeteknél abszolút nem ezt gondoltam. – akkor az volt a normális.

2013-ban Laiho alább hagyott az ivással. ‘Azt mondtam magamnak, dönts! A pia vagy a zene? Miről beszélek? Természetesen a zenét választottam. De nem tudtam rögtön felhagyni vele. Meg akartam mutatni és nemcsak magamnak, hogy én is tudok úgy inni, mint bárki más, normális ember.

Nagyon ritka, ha valaki detox és méregtelenítés után visszaesik, ha vissza kíván térni az alkoholhoz. Laiho – nak úgy tűnik, sikerült. Igaz, együttese az új itala. Ez most a saját sör tavának minden mélységével. A Children of Bodom zenekar ez, a Lake Bodom – mal. Az utóbbi öt évben Laiho nem is ivott turnékon. Csak a barátai körében teszi ezt, otthon. Megfelelő mértéket gyakorolva.

Ez mindig csak akarat kérdése. – mondja. Ismerem magamat elég jól annyira, hogy tudjam, függő voltam. Nem kell az nekem újra. Szívesebben részesítem inkább előnyben a sétálást. Nagymértékben. Igaz, hogy néha túlságosan is., de kell. A sörrel meg tartom a lépés távolságot.

‘Ez a legfontosabb dolog szerintem. – folytatja. ‘Ha elutasítod, soha többé nem tér vissza bármerre jársz a világban. Ezt mondd meg magadnak, ismerd meg magadat és tartsd szem előtt magadnak. Én már jártam ott és nem akarom újra. Látni ahogyan a szesz és a kábítószer tönkreteszi az emberek életét. Félre ne érts, nem papolni akarok s fogadatlan provokátor szerepében sem tetszelegni.Az embereknek azt kellene csinálniuk, amit szeretnek. Nálam bevált, és ez minden. Ez tényleg egy óriási, baró öröm. Nem azt érezni nap mint nap, hogy innod kell vagy szemezned kell a vécével.